Ennyit számítottam volna neked? Azt hittem, ami köztünk volt az varázslatos, és különleges...Tévedtem. Te eldobtál, itt hagytál a porban, magányban, süllyedni a mélybe. És miért? A legjobb barátodért. Hogy lehet az ember abba szerelmes akire éveken át barátként tekintett? Erre tőled várok választ.
Nem foglak megérteni, nem is akarlak, többé nem. Feladtam, eddig őrülten keretem az okot/okokat, de ma? Vége..feladom. A magyarázat egyszerű, nem voltam jó neked eléggé, neked más kellett. Egészen más. Hogy valaha elküldöm-e ezt a levelet neked? Kétlem. Valószínűleg a feledésbe fog merülni az évek alatt, míg te vidáman éled az életed, míg az enyém darabokra hull. Többé nem is kereslek, próbálok nem rád gondolni, csak ez nehezebb mint hittem. Az eszem mindig rajtad jár, pedig a szívem már képes lenne a továbblépésre...Neked ez könnyen ment, hogy csináltad? Sose szerettél? Úgy egyszerűbb. Nem akartalak elveszíteni, de te nem is nyúltál utánam mikor süllyedtem le mélybe. Le se néztél rám. Hátat fordítottál és egy másik embert csókoltál, másik embernek hazudtad azt a bizonyos "Szeretlek"-et. Mára már belátom, te se vagy más mint bárki akit régebben és a mai napig is gyűlölök. Remegő kézzel írom a sorokat neked, bár levelem sose kapod meg...
Annak hazudj akinek csak akarsz, de önmagadat ne csapd be. Az a jellemedre utal, ha magadnak hazudsz.
-Aline S. Black-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése